Ezt a mackót évekkel ezelőtt kezdtem el, de a végtagokat véletlenül fordítva varrtam fel (lábakat a mancsok helyére...), így nem ült meg rendesen. Ki is bontottam akkor, de azóta, egészen az idei év nyár elejéig szétbontva maradt. Most összeállítottam újra és befejeztem, annak apropóján, hogy a legnagyobbam egy igen hosszú táborba - 12 napos - ment el, és közben kiderült az is, hogy nagyon rosszul érezte magát. Ezzel a macival vártam haza, nagyon örült neki, mert anno ő nézte ki magának ebből a könyvből.
I began to sew this bear years ago, but unfortunately sewed the legs in the place of the arms, so it could not sit. I deconstructed, but did not finish until the beginning of this year's summer. The reason why I finished at last was that my eldest son went to a camp for 12 days. It was quite long and it turned out that he absolutely did not like being there. I waited for him with this bear ready to be hugged by him, because he asked for it from this book .
2 megjegyzés:
Micsoda nagy munka!Olyan cuki a kockás talpával!
A szívem szakad meg az ilyen rossz táborban levések miatt.A tied meg mégjobban ....Nevemre kattintva találsz meg.
Megtaláltalak :-)
A táborban nagyon csalódtam, mert egy cserkésztábor volt, de amiket mesélt...., többet nem megy cserkészkedni, nem is akar, de ezek után nem is engedném. Nagypapám, aki már nincsen köztünk :-( egészen másokat mesélt a cserkészetről, sajnálom, hogy ott is ennyit változott minden.
Megjegyzés küldése