nézzük a jó oldalát - let's see the sunny side

Ma reggel, hazafelé sétálva gondolkodtam el azon, amit eddig is tudtam, de valahogy mégis most tudatosodott: nézzem a rossz(nak vélt) dolgok jó oldalát.

Rég nem jártam erre, el sem hiszem, hogy utoljára Karácsonykor, de egyszerűen nem jutottam ide is. Pedig van félig kész bejegyzés, rengeteg kép és sokmindent készítettem ezalatt az idő alatt. Már a farsangi időszaknak is vége. De nem baj, majd pótolom.

A legkisebbem jött ma reggel haza velem; az oviból egy hete úgy hívtak fel, hogy fertőző beteg, azonnal vigyem haza. Akkor nagyon bosszantott, mert tudtam, hogy nem lehet beteg de most örülök, hogy tényleg egészséges és mégis itthon lehetünk délelőttönként kettesben. Reggel pedig különösen jó volt, a szép havas utcákon a jó levegőben együtt hazasétálni. A havat sem kimondottan szeretem, de most ez is nagyon jól esett, olyan szép volt minden, friss levegő és a drótkerítések fonataiban ülő hóról is eszembe jutott, kislánykoromban mennyire szerettem nézni, hogy így megül.

Today morning walking home I was thinking a bit. I had known it before, I am sure, but it became true in the morning:  let's see the sunny side of the things I think to be bad in my life.

I wrote last time at Christmas which was long ago and now the Lent begins in two days. There are many pictures to share and I sewed quite a lot during this time. Never mind it can be posted later on.

Today morning we were walking together with my youngest, who had been sent home from the nursery a week ago claiming to be very ill and infectious. It had not been true and I had been quite angry then, but today I felt it had been good. Good, because now I have my youngest with me for a few days and not because he is ill, but because he had been said to be ill. Not the same. It was refreshening to walk in the snowy streets together though I'm not particulary keen on snow. I had mamories, too, remembering how much I loved to watch snow on the fences in my childhood. So it was a good day.

tervem és a valóság - my plan and the reality

A tervem jövő hétre az volt, hogy csatlakozom a tavaszi KCWC-hez, ami egy nagyon jó kezdeményezés. Anyagok összekészítve, tervek a fejemben....csakhogy közben kiderült a nagyobbik iskolásomék idei előadásához díszletet kell csinálni és a saját gyerkőcnek a jelmezt mindenképp, de még ezen kívül is lehet, hogy akad munka. A díszletet pedig egy másik anyukával ketten varrjuk majd meg és jövő hét végére készen kellene lennie. Így nem tudom, az eredeti terveimből sikerül-e majd valamit megvalósítani, viszont bíztatok minden varráshoz kedvet érző anyukát, nagymamát..., hogy csatlakozzon és jövő hét folyamán naponta legalább 1 órát, szabjon, varrjon, hadd készüljön minél többminden a gyerkőcöknek!

My plan was for the next week to join the spring KCWC. Fabrics are here in a pile, plans are in my head..but it turned out that my bigger schoolboy"s class need help for their play. We have to make not only the costumes for our own child but the scene as well till next weekend. I make it together with another Mom. So I do not know if I can make anything else, but I encourage every Mom and Granny who like to sew to take part in  the spring KCWC and sew at least an hour a day to make clothes for the kids!

fiúknak - for boys

Sok helyen olvasható és már én is írtam valahol, hogy valóban nehezebb kisfiúknak varrni, nem csak azért mert általában jobban kidolgozott darabokat kell készíteni, hanem azért is, mert kevesebb minta áll rendelkezésre. Ezért is örültem meg nagyon, mikor még tavasszal olvastam ezt a bejegyzést. Már akkor tudtam nagyon szeretném ezt a könyvet, hiszen nálunk többségben a fiúk. És vártam a megjelenést, ami picit csúszott, de végül kiadták és aztán hozzám is megérkezett. Egy nadrágot is készítettem belőle, amit aztán a csípős idő miatt nem hordott még a legkisebbem, és az eseménydús őszi forgatagban még le sem fotóztam. De hozom majd. Most viszont ezt a kis játszó szőnyeget mutatom, amit nagyon egyszerű elkészíteni, még talán a minta sem kellene hozzá, de most nekem egyszerűbb volt ez alapján dolgozni. Miközben varrtam még jobban megszerettem...eleinte túl egyszerűnek gondoltam, de végül nagyon örülök, hogy ilyen lett, mert nagy teret enged így a fantáziának. Lehet köré fakockákból építeni várost, vonatot..és amit csak a képzelet épp hoz. Bátran ajánlom bárkinek, hogy elkészítse, akár a képek alapján, szerintem egy olyan kisfiúnak, aki szereti az autókat nagyon kedves ajándék lehet. Nekem az alagút lett a kedvencem :).

You can read many times and I think I have already mentioned myself, too that sewing for boys is more difficult than to girls. Not only because their clothes for example are more detailed, but because there are much less patterns for them. So I was really excited reading this post in early spring. I decided to order the book as soon as it is out, for the boys are more in our family than girls. When it came out a bit later than promised I was very happy, and was even more happy when got it. I sewed a piece of little trousers first, but have not shown it yet, partly because the weather changed, partly because the autumn was so full, I did not even took a photo of it. But I will, I promise. This time I made this little playmat, that is very simple, and you can easily customize to your needs. You can even sew it without the pattern, but this time for me it was a great help to have a very well planned pattern. It is also very good for being so simple, as it allows the little ones to use their imagination, build towns and rails on and around it from wooden items, put little animals and people. I like it. My favourite part is the little tunnel :).

akkor és most - then and now

Elég sokat gondolkodom mostanában elmúláson, változáson, gondolom az események alakulása és talán az ősz miatt is. És ahogy ezek foglalkoztatanak, úgy egy kisruha kapcsán is gondolkodtam múlton és jelenen. Ezen a képen olyan 4 éves forma lehettem (és igen, az egy hímzőráma az ölemben :) ), a ruhát, Nagymamám és Anyukám együtt varrták nekem. Sokáig hordtam, Nagymamám még a vállvarrásnál szét is bontotta és amennyire az anyag engedte meghosszabbította, ez látszik is a ruhán, MA. Ugyanis még mindig megvan, a napokban szedtem elő, mert néhány varrás már engedett és megjavítottam. Az anyag viszont, ami flanel, sehol nem kopott, nem fakult, pedig a ruha már túl van a harmadik x-en. Ennek kapcsán gondolkodtam, hogy vajon manapság kapnék-e ilyen minőségben, elérhető áron anyagot, mert már igencsak más világot élünk. Fogyasztói társadalom vagyunk, ahol nem a tartósság az érték...sajnos, nekem legalábbis mert én bizony ragaszkodom a régi holmikhoz, szeretem, hogy emlékeket is őriznek. Ahogy ez a kisruha is. Olyan jó volt  megjavítva ráadni a KicsiLányra és mondhatom, hogy  harminc- egy két év ide vagy oda, szinte mindenki megdicsérte benne, hogy milyen csinos.

I am thinking quite a lot nowadays on changes in life, passing. It is partly because it is autumn, time of changing and partly because the circumstances in our family. I was thinking also in connection with a little dress made by my Grandmother and Mother about thirty years ago. In the first picture you can see the girl who I was about 4 years old (and yes, I was embroidering :) ).

The dress I wore then  is more than thirty years old today and I took it to repair some seams. Apart from these little holes it has not faded, it is not worn-out and I was thinking if I was able to buy the same quality fabric today. Unfortunately we live in the consumer society where quality is not as much important as it was decades ago. And I feel sorry about it, because I like old things, they have records from the past, even a little dress like this. So it was pleasure to repair it and put it on my little daughter who happily wore it and on the top of it was given full marks in the nursery for being pretty.