fázós derékra - for a cold waist

Régóta nézegettem a különféle derékmelegítőket, mert nem szeretem, mikor a nadrágból leguggolásnál kilóg a derekam. Meg egyébként is kilóg, mert az elmúlt időszakban szinte csak csípőnadrágokat lehetett beszerezni, a nadrágvarrásig (magamnak) meg sosem jutottam hozzá időhiány miatt. Így elhatároztam már régebben, hogy varrok magamnak, aztán mikor láttam kedoráéknál, akkor végre én is hozzáláttam. Egy nadrágomat használtam mintának és mivel már régóta böngésztem a  derékmelegítőket, és olvastam tapasztalatokat is, úgy döntöttem kicsit megszabom, az elejét ívesre és kicsit szűkebbre veszem, mint a hátsó felét. A felső részbe gumit is húztam lehet, hogy, ha legközelebb varrok az aljába is húzok, ahogy annál a márkánál van, amiről az íves mintát meg  a gumiház ötletét vettem.

I have been watching for a long time the different waist warmers, because I do not like when my waist is out. i am simply cold. So I decided to sew one quite a long ago, but I got down to it at last after seeing at kedora. I sewed alittle bit different, because I cut the front part a bit lower and tighter than the back part and added elastic to the upper part. Maybe next time I will add elastic to the bottom part as well.

matrjoskás - with matryoshkas

A kis pólyazsák egyenlőre úgy tűnik nagyon bevált :). Mert igen, megszületett a bejegyzésem másnapján az apróság, tegnap pedig már haza is mehettek. Ezért varrtam gyorsan egy másik zsákocskát, hogy amíg az egyik  mosásban van, legyen váltás. Eredetileg volt tervben kettő, de aztán azért készítettem csak egyet, mert előre ugye nem tudhattuk hogy fogadja majd a kicsi. Így viszont a szintén Húgom által vásárolt másik, matrjoskás anyagot is kiszabtam és összeállítottam.

I sewed after the owly one a second snuggler with matryoshkas for a change because it turned out that my little nephew really liked it :). They are well at home from yesterday.

idei - this year's

Évek óta az óvodában készítettük az adventi koszorúkat, de idén nem volt ilyen alkalom. Így, bár régóta tudtam, hogy idén elég hamar eljön az első adventi vasárnap, mégis az elmúlt időszak sok történése miatt ma jutott sor arra, hogy valamit készítsünk. Se koszorúalap, se hozzávalók....így idén rendhagyó lett a koszorúnk, mert az itthon található egyszerű dolgokból állítottam össze. A kockagyertyák évek óta az egyik fiók mélyén feküdtek, ezek a célnak pont megfeleltek. Ámde magukban nagyon alacsonyak lettek volna, ezért a mostanság sok helyen -mint újrahasznos anyag- felbukkanó és általunk is régóta gyűjtögetett WC papír gurigákat használtam fel. Különböző magasságúra vágtam őket, majd a tetejüket is 4 helyen bevagdostam és lehajtottam a füleket, ide tudtam beilleszteni a gyertyákat és rafiával rögzítettem őket. Ezután még kötöttem masnit is egy karácsonyi hangulatú maradék szalagból (nekem a piros így vagy úgy mindig is hozzátartozik a Karácsonyhoz). A gurigákat csak egymás mellé állítottam egy tányérra és a kertben vagdosott indákból készített borostyánkoszorúval vettem körbe.

I have made our Advent wreaths in the nursery school for years, but this year is different. We did not have an occasion for it, so I made our wreath at home. Though I had known that this year the first Sunday is very early, but for the many happenings around us in the past time I made the wreath only today. I did not have anything for it, so I tried to use what we had at home. I found some candles from the past, but because they were small, I used Tp rolls as a base cut to different sizes. I tied the candles to the rolls with rafia and decorated with a ribbon. Placed them onto a simple plate I only had to find something green round them, so I cut offshoots of Hedera helix from the garden and formed a wreath from them round the rolls.

várakozás - expecting

Izgatott vagyok, mert pár nap (vagy kicsit több) múlva nagynéni leszek. Nagyon várjuk már a csöppséget, a gyerekeim is izgulnak nagyon a kicsi unokatestvér érkezése miatt. Húgom, a leendő Anyuka szeretné kipróbálni azt a kis pólyaszerű zsákot, amit ugyan meg is lehet venni, de egyrészt elég drágán adják  (az elkészítés után, ismerve az anyag és ráfordított időszükségletet még megdöbbentőbb, hogy mennyiért is), másrészt pedig mi jobban szerettük volna, ha a belső textil, ami ugye  a babával érintkezik is 100% természetes anyag. Így megkérdezett engem, meg tudnám-e varrni és én igent mondtam a fényképeket megnézve. Ennél azonban még egyszerűbb dolgom volt,  mivel a pontos mintát egy-két keresőszó beírása után megtaláltam ebben a könyvben, ráadásul még  maga a könyv sem kell ennek a darabnak az elkészítéséhez, mert  ennek a leírása teljesen ingyenesen letölthető, mint a könyvből egy próbadarab. Így nekiláttam és kívülre a húgom által vásárolt, szerintem nagyon helyes baglyos anyag került, belülre pedig puha flanel. A két réteget túl vékonynak találtuk volna, ezért a kettő közé még vékony flízt is varrtam. Ha készülődik a környezetetekben..esetleg Nálatok egy kicsi ember, akkor szeretettel ajánlom, élmény elkészíteni és persze nagy izgalommal várni a híreket, hogy mikor költözhet bele az apróság.

I am very excited because in a few days (or  a bit more, you never know) I am going to become an aunt. We are waiting for the new little baby, and so do my children who are also very excited about their future cousin. My sister asked me to sew a snuggler for them, though you can buy it, but on the one hand it is very expensive (knowing how much work and how much fabric needed), and on the other hand we wanted to have  a natural fabric for the inside layer, too. So she bought cotton with very sweet owl pattern for the outside and flanel for the inside. The two layers seemd a bit too thin, so we decided to use lining, too. It is a very easy project and you can find the free pattern and description here. I suggest you to try it if there is a baby coming in your family. It is really fun.

akkor és most - then and now

Elég sokat gondolkodom mostanában elmúláson, változáson, gondolom az események alakulása és talán az ősz miatt is. És ahogy ezek foglalkoztatanak, úgy egy kisruha kapcsán is gondolkodtam múlton és jelenen. Ezen a képen olyan 4 éves forma lehettem (és igen, az egy hímzőráma az ölemben :) ), a ruhát, Nagymamám és Anyukám együtt varrták nekem. Sokáig hordtam, Nagymamám még a vállvarrásnál szét is bontotta és amennyire az anyag engedte meghosszabbította, ez látszik is a ruhán, MA. Ugyanis még mindig megvan, a napokban szedtem elő, mert néhány varrás már engedett és megjavítottam. Az anyag viszont, ami flanel, sehol nem kopott, nem fakult, pedig a ruha már túl van a harmadik x-en. Ennek kapcsán gondolkodtam, hogy vajon manapság kapnék-e ilyen minőségben, elérhető áron anyagot, mert már igencsak más világot élünk. Fogyasztói társadalom vagyunk, ahol nem a tartósság az érték...sajnos, nekem legalábbis mert én bizony ragaszkodom a régi holmikhoz, szeretem, hogy emlékeket is őriznek. Ahogy ez a kisruha is. Olyan jó volt  megjavítva ráadni a KicsiLányra és mondhatom, hogy  harminc- egy két év ide vagy oda, szinte mindenki megdicsérte benne, hogy milyen csinos.

I am thinking quite a lot nowadays on changes in life, passing. It is partly because it is autumn, time of changing and partly because the circumstances in our family. I was thinking also in connection with a little dress made by my Grandmother and Mother about thirty years ago. In the first picture you can see the girl who I was about 4 years old (and yes, I was embroidering :) ).

The dress I wore then  is more than thirty years old today and I took it to repair some seams. Apart from these little holes it has not faded, it is not worn-out and I was thinking if I was able to buy the same quality fabric today. Unfortunately we live in the consumer society where quality is not as much important as it was decades ago. And I feel sorry about it, because I like old things, they have records from the past, even a little dress like this. So it was pleasure to repair it and put it on my little daughter who happily wore it and on the top of it was given full marks in the nursery for being pretty.

vidám bevásárlás - happy shopping

Remélem valóban vidámmá teszik a bevásárlást ezek a szatyrok a megajándékozottak számára. Óvó- és dadusnéniknek készültek, korábban szerettük volna már átadni, de elmaradt az az alkalom, amikorra terveztük. Így nemrégiben adta oda a most már elsős, az oviba visszalátogató kisfiam. Ő rajzolt, festett, a műveket pedig felvasalható fóliára nyomtattunk és fehér lepedővászonra vasaltam, így tartóssá és moshatóvá is váltak a képek. Ezekből lettek a szatyrokat díszítő zsebek.

I hope that shopping with these bags will be really happy for those who got them as a present. My second son, who is attendig the first class in school gave them to the ex nursery teachers and nurses. He drew and painted pictures that I ironed on white sheets after printing out. This way they are permanent and washable. I made pockets onto the bags using them.