akkor és most - then and now

Elég sokat gondolkodom mostanában elmúláson, változáson, gondolom az események alakulása és talán az ősz miatt is. És ahogy ezek foglalkoztatanak, úgy egy kisruha kapcsán is gondolkodtam múlton és jelenen. Ezen a képen olyan 4 éves forma lehettem (és igen, az egy hímzőráma az ölemben :) ), a ruhát, Nagymamám és Anyukám együtt varrták nekem. Sokáig hordtam, Nagymamám még a vállvarrásnál szét is bontotta és amennyire az anyag engedte meghosszabbította, ez látszik is a ruhán, MA. Ugyanis még mindig megvan, a napokban szedtem elő, mert néhány varrás már engedett és megjavítottam. Az anyag viszont, ami flanel, sehol nem kopott, nem fakult, pedig a ruha már túl van a harmadik x-en. Ennek kapcsán gondolkodtam, hogy vajon manapság kapnék-e ilyen minőségben, elérhető áron anyagot, mert már igencsak más világot élünk. Fogyasztói társadalom vagyunk, ahol nem a tartósság az érték...sajnos, nekem legalábbis mert én bizony ragaszkodom a régi holmikhoz, szeretem, hogy emlékeket is őriznek. Ahogy ez a kisruha is. Olyan jó volt  megjavítva ráadni a KicsiLányra és mondhatom, hogy  harminc- egy két év ide vagy oda, szinte mindenki megdicsérte benne, hogy milyen csinos.
I am thinking quite a lot nowadays on changes in life, passing. It is partly because it is autumn, time of changing and partly because the circumstances in our family. I was thinking also in connection with a little dress made by my Grandmother and Mother about thirty years ago. In the first picture you can see the girl who I was about 4 years old (and yes, I was embroidering :) ).
The dress I wore then  is more than thirty years old today and I took it to repair some seams. Apart from these little holes it has not faded, it is not worn-out and I was thinking if I was able to buy the same quality fabric today. Unfortunately we live in the consumer society where quality is not as much important as it was decades ago. And I feel sorry about it, because I like old things, they have records from the past, even a little dress like this. So it was pleasure to repair it and put it on my little daughter who happily wore it and on the top of it was given full marks in the nursery for being pretty.

5 megjegyzés:

Mammka írta...

Bizony,hogy nagyon csinos és milyen kis büszke!:)
Ha nem írod le a ruha történetét, azt hittem volna,hogy mostani darab.Fantasztikus!

borsoo írta...

Köszönjük! Igen, büszke, el is mondta az oviban, hogy ez még anyáé volt :)

Flier Judit írta...

Milyen szépek! Nekem is van egy blúzom, ami még a nagymamámé volt, ugyanilyen büszkén szoktam hordani :)

MrsYarnart írta...

ismét milyen szép történet! én is őrizgetem a régi holmikat :) nagyon helyesek vagytok a ruhácskában!

Nouschine írta...

Sweet...