Nem is tudom megmondani mikor sütöttem utoljára. És azt sem, az elmúlt években miért nem. Pedig nagyon egyszerű, gyors, finom....és még sorolhatnám, de nekem elsősorban az adja az értékét, hogy arra az időre emlékeztet, mikor Nagymamám még élt és minden Karácsonykor (és persze azon túl is) vaníliás kiflit sütött. Nagypapámmal együtt :), ugyanis ő volt, aki akkoriban törte és darálta hozzá a mandulát (igen, mandulával készítjük, bár az eredeti receptben dió szerepel), majd mikor kisültek a kiflik még forrón ő forgatta meg vaníliás porcukorban. Igazi békebeli sütemény. Már két adaggal sütöttem, de nagyon nehéz megállni, hogy ne együnk belőle...olyan finom. A gyerekek is nagyon szeretik, úgyhogy szerintem még sül majd 1-2 adag, csak elfogyott a mandula, ami sajnos már nem a saját fákról származik, hanem bolti, őrölt, de nagyon jó áron kapható egy bizonyos áruházláncnál.
A recept ebben a könyvben található. A képen a kis gyertyatartót a kiscsoportos ovisok készítették agyagból, ez volt a kicsik ajándéka a szülőknek :) A máz pedig igazából sötétzöld.
4 megjegyzés:
Összefutott a nyál a számban, lehet, hogy én is kipróbálom a jól bevált mézeskalács mellé.
Nagyon szeretem a hókiflit, nekem is a nagymamám sütött mindig hókiflit (ma che nostalgia :-). Amikor tiniként elkezdtem sütni, akkor megsütöttem életem első és egyben utolsó hókiflijét. Nagyon finom, de nagyon macerás. Minden elismerésem, hogy van időd, kedved, erőd, ideged... apró kifliket formázgatni...
A gyertyatartó bombasztikus! A kis csillagok a kedvenceim rajta!
Az én nagymamám is csinált mindig, akár nyáron is. Sőt, volt, hogy csinált diósat és mandulásat is. Nekem is a mandulás a kedvenc. Már meg is vettem a hozzávalókat, mert az ilyet az apró gyerekkezek is sodorhatják, nem baj, ha nem szabályos a kifli. Annál finomabb!
Orsi, ez annyira guszta! Nálunk is mindig a nagymamám sütötte és a nagypapám darálta a diót.:o) Ha majd lesz egy kis időd elküldenéd nekem a receptet és megsúgod, hogy melyik áruházláncnál keressem hozzá a mandulát?;o) köszi:o)
Megjegyzés küldése