Harmadszor éljük át az ovikezdés örömét-bánatát. Öröm, mert örülünk, hogy jó helyre kerül, gyerektársaságba és nekem kicsit bánat, mert nem látom majd egész nap huncutkodni. És mostantól már csak egy kismanó lesz velem itthon. Az új kezdéshez természetesen új zsákot varrtam és egy párnát is; a dolgok birtoklása miatti boldogság pedig azt hiszem egyértelmű :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése